Igazából nincs is olyan túl nagy családom, csak nagyon szétszóródtunk, és ha mindenkinél tiszteletünket akarjuk tenni, akkor fel kell venni a hétmérföldes csizmát!...
Miután a szüleim meggyőződtek róla, hogy nem vagyok már beteg, bírni fogom az országjárást, elindultunk a nagy családi karácsonyfa-mustrára. Bemelegítésképpen pár közeli célpontot választottunk: Ajkán Piri mamiéknál, Csabrendeken Sümi Papáéknál, majd Sümegen még beiktattunk egy nagyon barátságos családot, Jakabékat. Igen jól viseltem a sok finomságot és ajándékokkal elhalmozást, úgyhogy rábólintottam a további túracélpontokra is.
Piri mamival közösen felmentünk Csepelre Bubuékhoz (sajnos Réka nem volt otthon, de legalább ilyenkor tudok játszani Timóval...), rövid lélegzetvétel után pedig onnan tovább Mohácsra Dittáékhoz. Onnan mentünk ki Bárba Tomiciékhez.
Csak az új évben tértünk haza, de akkor még gyorsan meglátogattuk Beákáékat is.
Nagyon bírom a Karácsonyt, lehetne belőle több is egy évben. Igazából egy kicsit rossz az eloszlás, mert januárban a szülinapom van, februárban a névnapom, aztán hosszú szünet az újabb Karácsonyig. Javaslat? Ja, tudom már, egy házassági évfordulót kellene beiktatni nyár végére... :)
Utolsó kommentek