Mivel hat éves lettem, kötelező megjelenésem volt a védőnénimnél. Na persze nem esik ez nekem olyan nehezemre, hiszen a védőnénim mindig nagyon kedves velem, ráadásul igen szép...
Reninek hívják. Meg is mutatom, íme:
Szóval a Reni kitalált egy ürügyet (kapóra jött neki a szülinapom), hogy találkozhasson velem. Mert hát ugye én sem vagyok egy csúnyácska legény... Először kedélyesen elbeszélgettünk arról, hogy ugyebár segítek otthon, egyedül tudok öltözködni, éjjel sem pisilek be, képes vagyok-e uralkodni az érzelmeimen, meg ilyesmik. Ez volt a lenyomozás rész, hogy vajon tényleg olyan jó pasi vagyok-e, mint az elsőre látszik. Ezután próbált kicsit alaposabban szemügyre venni. Először csak a pulcsim ujját kellett felhúznom, vérnyomásmérés ürügyén. Aztán megmérte súlyomat (25 kg tömör gyönyör!) és a magasságomat, hogy vajon megütöm-e a mércét centiben is (123 cm-t mért - az ugye több, mint elég...). Na aztán jött a vetkőztetés! Ezek a nők...! Még a mellizmaimat is meg akarta csodálni... De ekkor már átláttam a szitán! Gondolom ezt a szemem villanásából is észrevehette, mert a szemvizsgálatra terelte a szót: jó messziről kellett leolvasnom apró villácskákat a tábláról. Természetesen ezt az akadályt is maximális pontszámmal teljesítettem.
Igen megtetszhettem neki, mert a következő hétre új randira hívott. Sajnos a doktor bácsinál akart velem találkozni, ő pedig nem jött üres kézzel, tartogatott számomra egy kis szúrós meglepetést: a soron következő oltásadagomat. Nem nagyon örültem neki, de nincs harag, ezt is kibírtam! :)
Találkozunk (legkésőbb) jövőre! :)
Utolsó kommentek