Ma reggel történt. Már néhány napja mozgott, néha izgisen furi érzés volt, néha pedig zavaróan gyötrő. De kibírtam. Ma reggelre már annyira lafogott, liffent erre-arra, hogy tűrhetetlen volt. Meg kellett szabadulnom tőle.
Hosszas rábeszélés után végül Apa segített, egy laza mozdulattal elszakította az utolsó kapaszkodót is, és lám, már a dobozkámban lapul. Várja a Fogtündért.
Ma éjjel jön, ha igaz a mese. Írtunk neki levelet, hogy ha lehet, ne vigye el a fogacskámat, hadd tartsam meg emlékbe. De azért a bizonyítékot megnézheti, és ha megérdemlem a vigaszdíjat, hagyhat itt valamit a párnám alatt. :)
A zseblámpa itt van a kezemben, közben alvást színlelek, és ha megjön, rögtön rávilágítok, ő majd jól meglepődik, még elrepülni is elfelejt, aztán jól összebarátkozunk... :)
Majd holnap elmondom, mit láttam, de most csitt, hagyjatok lesből-aludni...
Utolsó kommentek