Könnyed esti mese az állatok szeretetéről és védelméről, a Húsvétot megelőző böjtről, a családi békéről... :)
Ráhangolódásképpen egy mázlista nyuszi, akit nem tudott elkapni a gaz.
És most jöjjön a történet.
Az úgy kezdődött, hogy az "ember" elindult, hogy levágja a kakast. (A kezében kés van, félreérthetetlen a szándék.) A kakas nem érti. ("?") De hát miért akar engem levágni az ember?...
És akkor a "dühös csibe" közbelép, hogy megvédje az "apukáját". Jól megtépázza az embert. (A sérülések jellegét, mértékét, mikéntjét és a többi fontos részletet hosszan taglaltam Anyának, de ez nem tartozik a kedvenc témái közé...)
Most úgy tűnik, mintha egy mozzanatot kihagytam volna, mert magát a bunyójelenetet nem rajzoltam le, annyira kellett mesélnem, hogy mire lerajzoltam volna, már a következő "képkockánál" tartottam.
Szóval megy haza az ember - üres kézzel. :( A ruháját itt-ott be kellett foltozni, mert megtépázta a "dühöscsibe". Az "asszony" fakanállal a kezében, szigorú tekintettel és számonkérőn várja otthon. A kisfia is kérdőn néz rá ("?"), hogy "hát veled meg mi történt, Apa?!"... Apának még mokesza is van, de hősiesen bevallott mindent.
A következő jelenet már a tyúkólban játszódik. A kisfiú úgy gondolta, hogy saját kezébe veszi a dolgot, elintézi ő ezt a problémás ügyet... És jól meg is oldotta. Szerzett valahonnan kukoricát, azt odadobta a kiscsibének, és jó barátságba kerültek. Természetesen az "ember" addig nem ehet baromfit, míg a baromfiak csak kukoricát kapnak. Egyen az ember is kukoricát. Úgy igazságos!
Miután az igazságtétel megtörtént, haza is megy rögtön, hogy elújságolja a döntést a szülőknek. És pont. Itt a mese vége. Fussatok el véle.
Úgyhogy az nem igazság, hogy csibét eszünk. Együnk inkább helyette... "cupákot"! ( - De hát a cupák csirkéből van...) Ja, az baj... mert azt nagyon szeretem... :)
Most Anya gondolatai következnek, mert nem bírja ki, hogy meg ne szakértsen mindent... :)
Ez az utolsó kép a kedvencem. Az ajtón három zár van, minden családtag saját méretében,
hogy kényelmesen felérje.
A ház bal sarkában a kályha. Lobog benne a tűz. A kémény füstöl.
Ez még semmi. A kályhacső megszakítatlanul megy végig, mert ez a Rend.
A kályha mellett sok-sok tüzifa. Ez is a rendhez tartozik.
"Kisfiú" cipője megvan? Tökéletesen megkötött masnik... :)
És most jön a kedvencem. Minden jelenet úgy kezdődik, hogy
alul van egy folytonos vonal, arra kerülnek a cipők, arra a lábak,
aztán így tovább felfelé végig. Rákérdeztem, hogy mindegyiket így rajzolja-e. És igen.
"Mert ez a titka annak, hogy ilyen jól sikerülnek..."
Ma is sokat tanultam a kisfiamtól!
Utolsó kommentek