Ne rohanjunk nagyon előre, szép dolog a türelem, kezdjük mindjárt azzal, hogy az előirányzott három év alatt sikeresen teljesítettem az óvodát, így jogosultságot nyertem belépni az iskola kapuján. Valójában már sokszor beléptem rajta, hiszen oda jártam oviba a suli közvetlen szomszédságába, így azt a bizonyos vaskaput már számtalanszor döngethettem...
Egy kép erejéig emlékezzünk csak vissza az utolsó ovis napomra:
Ezután rövid nyári szünidő következett, az utolsó olyan nyaram, amikor nem volt kötelező olvasmány (így aztán elég sokat olvastunk Anyával...) - de azért így sem unatkoztam.
Bea néni (a volt óvónénim) és Timi néni (az osztályfőnökünk) rendeztek nekünk nyár végén egy ismerkedési délutánt, ahol együtt viháncolhattam leendő osztálytársaimmal. Tizenöten már jól ismerjük egymást, de itt volt alkalmunk megismerkedni három új társunkkal is. Timi néni nagy meglepetésekkel készült, nem bízta a véletlenre a bevágódási kísérletet. Eddig is kedveltük, de most már imádjuk! Még a végén a szófogadásra is rávesz bennünket...
Képek az ismerkedési délutánról itt.
A tanévnyitóra Apa kísért el, mert Anyának dolgozni kellett. Ügyesen kiöltöztünk, tettük a dolgunkat (ide állj, oda ülj, stb.). A nagyobb iskolások ajándékokkal fogadtak bennünket, és mi örültünk, hogy mehetünk közéjük - a "nagyok" iskolájába.
A termünk szuper jól néz ki, nem fogunk unatkozni, az biztos. Nagy ablakok nyílnak az udvarra, ott fogjuk tölteni a szüneteket. A szünetek között meg majd nagy türelemmel leszünk a tanítónéni iránt, még az olyan kényes szituációkban is, amikor azt mondja, hogy most ne rosszalkodjunk, vagy netán azt, hogy színezzünk ki ezt-azt... :)
Az első tanítási napon felpakoltam a sok cuccot, amit egész nyáron gyűjtögettünk Anyával. A táskám tele volt az új könyveimmel, a dobozom a többi fontos kiegészítővel, amiket majd használunk a suliban, és boldogan feszítettem az új tornazsákommal, amit Anya készített számomra. Apa párás tekintettel fényképezgetett...
Először Norbi barátom mellé ültem a második sorba, aztán később volt egy kis ültetés, de úgy gondolom, nem ez volt az utolsó - egyszer talán még egy szép kislány mellé is ültetnek, ha elég rossz leszek... :)
Reggelente busszal járok ki a faluba, ezeket az utazásokat is nagyon szeretem, mert ilyenkor találkozom Jakab barátommal, aki egy évvel később követ majd engem a tudás ösvényén - talán pont én fogom várni őt a tanévnyitón...
Még egy hónapja sem járok a suliba, és már több pirospontom van, mint ahány éves Anya (nem kell vadul számolgatni, megmondanám, de mire elolvassátok, már úgyis kettővel több van...). A tündéri magatartásomra minden nap egy piros almát jegyezhetek, a sünim pedig olyan szorgalmasan mászik a létrán, hogy nemsokára már másodszor fog felérni a kosárhoz.
Mindent összevetve tehát jó a suli, élvezem minden napját, a végén még a színezést is megszerettetik velem... :)
Utolsó kommentek