Bátor naplója

Bátorkodom megosztani Veletek mindennapjaim élményeit, érzéseit.

LEGJOBB KÉPEIM

Utolsó kommentek

  • Zsuzsa89: Gratulálok az ezüsthöz! Nagyon jó kis buli lehetett!!! (2013.05.10. 22:55) Olimpiai ezüst!
  • Zsuzsa89: Nekem ez a kép nincs is meg!!! (2013.01.09. 21:52) Piri mami az unokáival
  • Dittta: Nagyon jók a rajzaid!!!! :) (2012.06.13. 20:09) PIK(ásszóbá)TOR
  • Zsuzsa89: Kedves Bátor! Eszter nevében is köszönjük az éneket, nagyon szépen szólt, ügyi vagy! (2012.05.25. 14:30) Elindult a hétpettyes...
  • Dittta: Ez lett a kedvenc dalom. :) Tündér vagy! :) És olyan szépen ejted a szavakat! Zene füleimnek! :) (2012.05.24. 21:16) Elindult a hétpettyes...
  • Utolsó 20

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Apróddá avattak!

2014.07.05. 23:02 Baator

Az drága szüléim fejükbe vevén, hogy belőlem apródot faragtatván, elbocsátanának e héten minden kakasszókor jómagamat az szép várunk lábához, hogy ott Zoltán lovag tanár úr keményen megmarkolván az gyenge testem-lelkem, vasakarattal, kacskaringós humorával, de sűrűn fölébem magasodván, lépésről-lépésre, fegyverről-fegyverre beérlelje hamvas harcos lelkemet az kemény apróddá.

E sűrű hétnek folyamán, a rám szabott próbákat nap nap után újra és újra ismételgetve, de egyre magasabb szinten megoldva, a következő feladatok elé lettem állíttatva:

Nem sokkal azután, hogy a hajnali nap első sugára a vár fokára hágott, az szép várunk lábánál találkozám kalandra éhes társaimmal, és egymást a rögös ösvényen támogatván, ki-ki erejéhez mérten háromszor-négyszer-ötször támadá az nagy erősségre, ám az erős falakról mindannyiszor lepattanván, a próbát fáradhatatlanul újra-újrakezdvén próbálánk bevenni ama erődöt. Kedvünket nem veszítve, a lovagi erények közül az állhatatos kitartást gyakorolván, eme utolsó napon, a zerge-ösvényen való rohanvást-haladás kemény próbáját kiállván, a vizsga ezen részét sikerrel teljesítettem.

Erőnket, kitartásunkat tovább csiszolgatván, izmainkat melegen tartván a következő próbákból sok-sok százat ismételénk eme hét folyamán: testünket hajlítván más-más irányokba*, a gravitáció hátráltató erejére fittyet hányva, azon újra és újra fényes győzelmet aratva**, karizmánkat folytonosan növelve*** haladtunk a deltás harcossá válás izzasztó útján, imígyen megteremtvén lehetőségét annak, hogy a lovagi erények közül a szebbik nemnek udvarlás nemes gesztusát a lehető legnagyobb eséllyel gyakorolhassuk...

Szemünk élesítvén, kezünk kérgesítvén, izmunk vaskosítván dobálánk ama csillagokat s bárdokat nagy kemény táblába, hol ide - hol oda, kinek-kinek éppen milyen kedve vala. Eme utolsó próbán azonban erőst összpontosítva, a pontosság és erő lovagi erényét mutatva, a feladatot maradéktalanul teljesítve a fegyveres harc eme távolról ható módszerét elsajátítva, az apróddá avatódáshoz immár újabb lépéssel megközelítve nyerénk vala.

No azért a közelharctól semmiképpen sem megrettenve, markunkba kemény vasakat ragadván, a kardforgatás művészetét némiképp elsajátítván, a mester bravúros megoldásait rendre ellesvén, a kardok szép csilingelését gyakran hallatván, kecses pengéjüket a napfényben (nem vérben!) fürdetvén, a legfőbb próbát szépen kiállván, újabb lépéssel közelíténk meg ama áhított címet.

Lovagot ló nélkül elképzelni sem tudván, ama jó hátassal barátkozni próbálánk, kisebb-nagyobb méretben és mértékben megülénk. Időnként társainkkal helyet cserélvén, a próbákon edződött az fáradt testünket hűs habokban áztatván, valamint időnként finomabbnál finomabb fogásokat fogunk közé vevén, imígyen gyomrunkat élvezettel töltvén, a következő próbára új erőre kapván, állánk elébe új kihívásoknak.

S végül elérvén utolsó próbánkhoz, szilaj karizmánkkal az becses íjat rendre megfeszítvén, az idegre kecses nyílvesszőt helyezvén, szemünket állhatatosan a célon tartván, a vesszőt egészen a célig repítvén bizony ama szőlőlevelet erőst szétlyuggatván, az íjászat nehéz tudományát elsajátítván bizonyítottuk vala, hogy címünkért megdolgozánk, azt kiérdemeljük, és avatásunkra jogot szereztünk.

Avatásunkat megtisztelvén a modern korunkhoz hű lovagi köntössel, az jó Lehel lovag kardja által apróddá üttetvén, díszes okiratunkat ünnepélyesen átvevén, az arénából büszkeségtől dagadó mellkassal kiballagván, elfoglaltuk helyünket az szép várkisasszonyok oldalán a díszpáholyban, ahonnan a lovagok tornáját újfent megszemlélvén, mintegy megerősödve abbéli elhatározásunkban, hogy a lovagi ösvényt soha el nem hagyván, az apródból főapróddá válás szándékát erőst felidézvén, tenyerünket ütemes csattanásokkal felforrósítván, lángoló lelkünkre további olajat öntvén......................................végül fáradtan fekhelyünkre zuhanánk... :)

Köszönet illeté az jó vendéglátóinkat, mestereinket, segítőinket, lovagjainkat, kiknek irántunk való jósága és belénk vetett bizalma határtalan vala, s bennünket a lovagi ösvényen mindvégig támogatának. Örök hálánk és megbecsülésünk fényezze hírüket!

 

 

* felülés, homorítás 40-40 db alkalmanként

** padra felugrás 40-szer

*** fekvőtámasz szintén 40-szer ismételve alkalmanként

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://molnarbator.blog.hu/api/trackback/id/tr226475071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása