István napon mentünk, de sajnos regősökkel nem találkoztunk - kár, hogy nem annyira tartják már ezt a szép dunántúli szokást, én pedig még kicsi vagyok ahhoz, hogy felújítsam...

Piri Mamiék fája óriási, és roskadozik a sok arany és piros színű dísz alatt. Kicsi lámpácska is van rajta elég sok, úgyhogy tényleg varázslatosan csillog. Találtam rajta továbbá kicsi csengőcskéket is, sőt, törpe Mikulás is mászott az egyik ágon!

Szokás szerint rengeteg finomságtól roskadozott az ünnepi asztal. Sajnos mi az ebédidőt lekéstük, mert egy kicsit tovább aludtam, de utolértünk fogyasztásban mindenkit, aki előttünk kezdett egy órával... Megkóstoltam a finom húslevest répástul-mindenestül, aztán ettem rá Anya töltött csirkéjéből, megcsócsáltam egy saviubit, és az egészet megfejeltem egy jó nagy csont leszopogtatásával. Sütikből nem ehettem, mert a búzától piros pöttyös leszek (az pedig ugyebár kislányos...), a gluténmentes süti pedig úgyis ehetetlenül kavicsszerű - igaz, én kavicsokat is szívesen ennék, ha nem lennék állandóan szigorú felügyelet alatt... :)

(Ha van valakinek kipróbáltan finom gluténmentes sütireceptje, szívesen fogadja Anyukám!)

Meg kellett várnunk, míg Rékus felébredt, mert most mi pont abban a korban vagyunk, hogy felváltva alszunk: én még kétszer napközben, Rékus már csak egyszer egy nagyobbat. Amikor Rékus végre felébredt, "megjöhetett az Angyal". Türelmesen szöszmötöltünk addig a szobában, amíg meg nem hallottuk a csengőt, ami az Angyalka jelenlétére utalt. Siettünk is rögtön a Fához, de addigra Ő már nem volt ott... :( Az ajándékokat azonban megtaláltuk!

Én nagyon jó ajándékokat kaptam: egy diavetítőt néhány diafilmmel, két kisautót, két kis manócskát (Menő és Manó a nevük, Apukám mondta) és egy hajózós könyvecskét. Utóbbiakat már kipróbáltam, a diavetítés pedig a szüleimre vár.

Sajnos nagyon hamar elrepült a délután, el kellett indulnunk, hogy a szokásos esti programra idejében hazaérjünk. Az autóban rögtön bealudtam, olyan sok volt az élmény ma is.

Elvileg az idei év Karácsony ünnepe eltelt a mai nappal, de az én Ünnepem egészen január 3-ig tartani fog, mert Apu addig végig velünk lesz. Nagyon jó Apával fürcsizni esténként! És egész nap rettenetesen jól szórakozunk! Apa megmondja nekem az összes állatkámnak a nevét - nem is értem, Anyu miért nem tudta őket eddig...

Sok tervünk van az elkövetkező napokra: kirándulgatni is megyünk, megnézünk még pár fácskát (a dédikéjét például), diavetítőzünk, meg egyébként is egész nap játszunk... Majd beszámolok mindenről. Addig is készüljetek a megújulásra, készítsetek számadást az eltelt évről, tervezzétek a következőt. Az első legfontosabb ünnep a születésnapom! Remélem néhány dolog lekerül a tiltólistáról, és Anya egy kicsit lazít a gyeplőn... Várjuk a javaslatokat... :)