Nem, én nem vagyok nyuszi, én bátor vagyok!!! A nyuszival a Húsvétra utaltam. Mert hát mi is számomra a Húsvét, hiszen én még csak egy éves vagyok?... Fogalmam sincs, ki a csuda a Krisztus bácsi, gőzöm sincs a feltámadásról, de még böjtölnöm sem kellett, bármi legyen is az... Ha Apa előveszi a kölnis üveget, azonnal kimutatom, hogy én inkább máshol szeretnék lenni, a sikítozó lányoktól pedig mindig megrettenek. Nem mondom, mindenféle tojást ettem az elmúlt napokban, meg a kalács és a sonka is finom eledel. A tormától Anya szerint eltorzul az arcom, úgyhogy mostanában nem próbálkozom vele többször.

Tehát szerintem a Húsvét, az a Nyuszi és az ajándékok (innen-onnan csurran-cseppen ilyen-olyan alkalmakkor meg csak úgy is... :) ). Az ajándékaimat most nem sorolom fel, mert már abban is elfáradnék, ha végigmondanám, nemhogy még végigjátszani az összessel, de a nyuszis élményeimet megosztom veletek.

Petráéknál ismerkedtem meg az ovi-nyuszival. Neki akkor még nem volt neve, de azóta már biztosan elnevezték a szemfüles kisgyerekek - mindenesetre én nem tudtam meg. Ő elég termetes nyuszi volt, nem is nagyon bújtunk össze, mert hát ki tudja... - De az is lehet, hogy csak nyuszi voltam hozzá... :)

A nagymamáktól plüssnyuszkókat kaptam minden verzióban, ők elég nyugisak, egyáltalán nem ugrabugrálnak.

Ajkán mondjuk ismerkedtem a degukkal is, akik Anya szerint patkányfélék, de szerintem meg ugyanolyan szőrmókok és édik, csak rövidebb a fülük, és hosszabb a farkincájuk. Szóval szerintem mindenképpen említésre érdemesek a nyuszik között.

De a világ legaranyosabb nyuszikája Nini, aki Rékus játszópajtása, ő is nevezte el Nininek, különben ő kislány (mármint a nyuszi - mondjuk Réka is). Csepelen lakik Bubuéknál egy nagy ládában, de sokszor kijöhet ugrabugrálni. Nini nagyon szereti, ha simogatják, és még a visongó gyermeksereg sem ijeszti el egy kis közös kergetőzéstől. Nagyon megkedveltem őt.

Ninivel egyébként sokféleképpen lehet játszani, sohasem uncsi. A legjobb a kergetőzés a szobában, közben még kacarászni és visítani is lehet. Van úgy, hogy Nini meglepetésszerűen felbukkan mögöttem, megkóstálja a ruhácskámat, megszaglász, barátkozik. Máskor elbújik a számítógépasztal mögött, én pedig próbálom kicsalogatni, de azt annyira olyan nagyon-nagyon csinálom, hogy szegény nem mer előjönni. Ha bent van a dobozában, akkor is lehet vele játszani: meg lehet pöckölgetni az orrocskáját, le lehet lopni az itatót vagy a kallantyút a rácsról, lehet etetni sárgarépával, vagy bármivel, ami a kezem ügyébe esik és a felnőttek nem veszik észre. Ha éppen más ötletem nincs, akkor azzal szórakoztatom Ninit, hogy virágföldet szórok ki mellette a földre. - Ez különösen jó móka, mert tiszta fekete tyutyi lesz tőle a kezem, hirtelen nagy rohangálás támad, aztán mehetünk pancsizni is a mosdóhoz, meg a porszival is lehet játszani egy kicsit. Nini is biztosan élvezi. :)

Rékuséknál egyébként pár napot vendégeskedtem, nagyon kalandos volt. Erről külön számolok majd be, addig is egy közös nyuszis videót mutatok nektek: