Bátor naplója

Bátorkodom megosztani Veletek mindennapjaim élményeit, érzéseit.

LEGJOBB KÉPEIM

Utolsó kommentek

  • Zsuzsa89: Gratulálok az ezüsthöz! Nagyon jó kis buli lehetett!!! (2013.05.10. 22:55) Olimpiai ezüst!
  • Zsuzsa89: Nekem ez a kép nincs is meg!!! (2013.01.09. 21:52) Piri mami az unokáival
  • Dittta: Nagyon jók a rajzaid!!!! :) (2012.06.13. 20:09) PIK(ásszóbá)TOR
  • Zsuzsa89: Kedves Bátor! Eszter nevében is köszönjük az éneket, nagyon szépen szólt, ügyi vagy! (2012.05.25. 14:30) Elindult a hétpettyes...
  • Dittta: Ez lett a kedvenc dalom. :) Tündér vagy! :) És olyan szépen ejted a szavakat! Zene füleimnek! :) (2012.05.24. 21:16) Elindult a hétpettyes...
  • Utolsó 20

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Hamm

2008.10.18. 14:07 Baator

- így hívják a legújabb játszótársamat.

Ő elég súlyos egyéniség, és ezt a tulajdonságát maximálisan ki is használja.

Munkaidőben folyamatosan az utakat rója, és - többek között - neki is köszönhetjük, hogy olyan simán és zökkenőmentesen száguldozhatunk az utakon. (Sajnos sok felé még nem járt, úgyhogy vannak fennakadások itt-ott...)

Munkaidőn kívül azonban csendesen visszahúzódva pihen valahol, ilyenkor nyílik nekem is alkalmam arra, hogy játszótársául szegődjem.

Megismerkedésünk lassan, óvatosan tapogatózva indult. Először kicsit távolságtartóan bámultam őt, de egyre sürgetőbbé vált bennem az a dörömbölő érzés, hogy "megfogni, felmászni rá mindenáron"...  Anya szerencsére partner volt ebben is, úgyhogy kérdő tekintetemre csupán annyit reagált: "Nyugodtan odamehetsz hozzá, nézegesd meg közelebbről!"

Óvatosan megközelítettem, udavariasan köszöntem, megmutogattam Anyának, hogy mely részeit nevezze meg - ezáltal szintén csökkent közöttünk az ismeretlenségből adódó távolság-érzés, és amikor Anya felajánlotta, hogy segít rá felmásznom, már szinte régi ismerősökként üdvözöltük egymást.

Kényelmesen helyet foglaltam az ülésen, ő barátságosan befogadott. A kormány pont kézre állt, ha nem csúsztam nagyon hátra az ülésben. (A pedálokat még nem éri el a lábikóm, addig még ugyanis nagyon sokat kell esziznem és alsziznom. De rajta vagyok a témán...)

Önfeledt játékba merültünk, vadul forgattam a kormányt, berregtem is kicsikét hozzá - nagyon élveztük egymás társaságát. Anya addig fényképezett, mosolyogva várta, hogy mikor intek neki, mikor jöhet anya-daru, hogy lesegítsen onnan a magasból.

Hát így ismerkedtünk meg Hamm nevű úthenger barátommal.

 

baator: Hamm, az úthenger

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://molnarbator.blog.hu/api/trackback/id/tr51720067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

apa · http://www.harcos.info 2008.10.18. 22:53:13

Annyira tündér vagy és én úgy kimaradtam ebből!!!!
süti beállítások módosítása