Felutaztunk pár napra "őszülni" Rékus unokanővérkémékhez. Apa Szenszei bácsival edzett, mi pedig Anyával és Bubuékkal igen jól éreztük magunkat.
Kaptunk külön szobát, saját ágyikót, fincsi kajcsikat, és megannyi jobbnál jobb programajánlatot. Persze ha ki sem mozdultunk volna a lakásból, akkor is jól éreztem volna magam, mert Rékusnak rengeteg kincse van a szobájában.
Felfedeztem például a gyöngyfűzés gyönyöreit...
Sétáltattuk Nini nyuszit az udvaron, összeszedtük a lehullott leveleket a kertben, és építettünk belőle egy nagy várat, amit a szél mindig elfújt (örültek a szomszédok...). Voltunk sétálni a Duna-parton, meglátogattuk Koló bácsi stégjét is, ahol folyamatosan égtek a mécsesek. A Lego-kiállításra is elmentünk, ahol csudálatos dolgokat láttunk ici-pici alkatrészekből megépítve. Húha!
Az otthoni programok közül többet is kiemelnék: evés-ivás-mulatérozás, Ludas Matyi nézés, ugrándozás a trambulinon, hancúrozás a nagy zöld sarokgarnitúrán, és lovacskázás Zsoltival... :)
Anyával meglátogattuk Emma babát (Melinda néni és Tamás bácsi kislányát), de ő még igen sokat alszik, nem pörgött fel a tiszteletemre sem, úgyhogy a nagy labdákkal szórakoztattam magam, valamint megbámulásztam a sok fura holmit a jóga-stúdióban. Voltunk Gyöngyinél is, mert Anya mindig ragaszkodik ezekhez a látogatásokhoz. Gyöngyinél jókat nasiztunk, és megkaparintottam a zöld katicás iránytűjét is. Gyöngyi néni szerezte nekem az uszodai bibikéimre a csodaszert, és ezért nagyon hálásak vagyunk neki. Reméljük, hogy nemsokára ő is meglátogat bennünket. Addig is mi járunk kitartóan a nyakára... :)
Egyszer Ferrarit is vezettem egy nagy bevásárlóközpontban. Figyeljétek csak meg, milyen profin veszem be a kanyarokat: az ellenkormányzást Villámtól tanultam... És a száguldozás közben még a kis utasom (Kicsi Barni) testi épségét is ellenőrzöm időnként. Kérésre megmutatom, hol az ülésem. Így kerek egész az autókázás. :)
Természetesen Szenszei bácsival is találkoztunk a dódzsó megnyitóján. Bemutattam neki a pajtásomat, Barnit, valamint mozgáskultúrámból is megcsillantottam néhány akrobatikus mozzanatot, hátha el tudja lesni a titkot... :)
Szabolcs bácsi dódzsómegnyitója egyébként nagyon jól sikerült, vidám és családias volt a hangulat, csodálatos a hely és profi a szervezés. Találkoztam Zoárd barátommal és pocaklakó kishugával, Lucával (Laci bácsiék pici lányával) és még sok-sok más gyerkőccel. Rögtök összedobtuk a közösbe a gépparkot, aztán ki-ki megkaparintott belőle néhányat, és azokat tologattuk-berregtettük egész este, majd felfedeztük a labdákat és a futkározás-visítozás örömeit. Jól kitomboltuk magunkat! (Majd Laci bácsitól megszerezzük a képeket, és kiegészíttetem Anyával a beszámolót. Addig is itt lehet olvasgatni a megnyitóról, egy kép is van az ünneplő csapatról.)
Szenszei bácsit az utolsó nap kikísértük a repülőtérre, ott is nagyon jól éreztem magam. Anyával róttuk a köröket a mozgólépcsőkön, mutogattam mindenkinek az autóimat, és még a kilátó teraszra is felmentünk repülőgépeket bámulászni. Sajnos felszállást nem láttunk pont, de egy szénaszállító traktor végigpöfögött a kifutópályán, azt volt szerencsém végignézni. :)
A reptérről indultunk haza, és hamar el is aludtam, mert volt mit kipihennem. Ennek a hétnek a tanulsága, hogy csak három napig végzem a jó bevált napi székelési rutint, aztán bezárom a kapukat, és már csak otthon vagyok hajlandó kinyitni az alsó kijáratot. Drága jó szüleim, ehhez tartsátok magatokat a következő programszervezéskor!
Utolsó kommentek