Bátor naplója

Természetesen én eddig is tudtam rajzolni, de a béna felnőttek mindig megkérdezték, hogy mit rajzoltam, mert annyira buták, hogy fel sem ismerik, pedig én jól rajzoltam le. Hosszas gyakorlás során sikerült a technikámat annyira lebutítanom, hogy már felismerik ők is, hogy mit rajzoltam.

Lebucskáztam a padról, és sajnos a buksimat beütöttem a járólap szegélyébe. Szép hosszú vágás lett rajta, no meg elég mély is ahhoz, hogy kicsit ráijesszek jó szüleimre. :) Innentől kezdve felpörögtek az események...

Kalláéknál ég a világ, sütik már a rántott békát, zimmezumm...

Hát nem volt megszervezve. Sem átgondolva. Egyszer csak elindultunk, aztán usgyi föl a hegyre. Mármint a Badacsonyra.

Tiszta mázli, hogy most nem hagytam ki az edzést. Bevallom férfiasan, néha nincs kedvem menni. Anyáék ilyenkor nem erőltetik, mert még kicsi vagyok. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy még sohasem bántam meg, ha mégis elmentem. Ott nagyon jól érzem magam mindig. A harcostársaim jó fejek,…