Bátor naplója

  Nekem a Karácsony mindig sok utazást jelent.

Bizony, eljött ennek is az ideje. Az egyesületi karácsonyi ünnepségünkön megrendezett csapatbajnokságon elindulva, saját kor- és súlycsoportomban egyetlen ellenfelem akadt, de ő nagyon kemény dió volt, igazán izgalmas mérkőzést mehettem vele.

Legfiatalabb nagymamámnak kiállítása nyílt Csabrendeken. Ő ugyanis hihetetlenül ügyesen horgol. Mindent tud: terítőket, ruhadarabokat, karácsonyfadíszeket...

Ma megünnepeltük a Süni-csoportban a Karácsonyt. Szépen felöltöztünk ünneplőbe, és a szüleimmel együtt mehettem az oviba.

Előadtam otthon első ovis versemet. Anyát levettem a lábáról. Pedig a kiejtésemen van még mit csiszolni... :)

Végre elérkezett az idő, és megkezdtem hosszú pályafutásomat az oktatási-nevelési rendszerben. (Persze, ha az edzéslátogatást is ide számítjuk, ami ugye oktat is, nevel is, akkor már egy éve járom a rögös utat.)

Apukám kétszeres világbajnok lett! Ezt nyilvánvalóan nekem köszönheti, hiszen ha én nem lettem volna ott, ki szurkolt volna olyan kitartóan és vehemensen?... Ez volt az első olyan nagyobb versenye, ahova elkísérhettük, és nem is okozott csalódást. Kétszer felállt a dobogó tetejére, sőt, még engem…

Mivel a tavalyi Magyar Szigeten is nagyon jól éreztem magam, idén is türelmetlenül vártam, hogy elinduljunk végre. Már napokkal a tervezett indulás előtt sokszor kérdezgettem, hogy most már a Magyar Szigetre indulunk, ugye?... Két napra terveztük idén a "szigetelést": csütörtökön…

Ez a hétvégém elég érdekesen alakult. Lázas előkészületek és egy-két órás csomagolás után végre elindultunk Pali bácsiékhoz. Elég hosszú volt az út, és a korai indulás miatt nem találtunk nyitva tartó fagyizót. Végül aztán megérkeztünk Bajnára a Kinizsi Malomhoz.

Eredetileg edzőtáborba készültem. De olyan sok nyaralnivalóm volt, hogy nem sikerült eljutnom egy edzésre sem... :)