Bátor naplója

Természetesen én eddig is tudtam rajzolni, de a béna felnőttek mindig megkérdezték, hogy mit rajzoltam, mert annyira buták, hogy fel sem ismerik, pedig én jól rajzoltam le. Hosszas gyakorlás során sikerült a technikámat annyira lebutítanom, hogy már felismerik ők is, hogy mit rajzoltam.

Lebucskáztam a padról, és sajnos a buksimat beütöttem a járólap szegélyébe. Szép hosszú vágás lett rajta, no meg elég mély is ahhoz, hogy kicsit ráijesszek jó szüleimre. :) Innentől kezdve felpörögtek az események...

Kalláéknál ég a világ, sütik már a rántott békát, zimmezumm...

Hát nem volt megszervezve. Sem átgondolva. Egyszer csak elindultunk, aztán usgyi föl a hegyre. Mármint a Badacsonyra.

Tiszta mázli, hogy most nem hagytam ki az edzést. Bevallom férfiasan, néha nincs kedvem menni. Anyáék ilyenkor nem erőltetik, mert még kicsi vagyok. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy még sohasem bántam meg, ha mégis elmentem. Ott nagyon jól érzem magam mindig. A harcostársaim jó fejek,…

Ebbe a hosszú hétvégébe tényleg sokminden belefért. Piri Maminak és Sümi Papának születésnapja volt, eljöttek látogatóba Timcsiék is Csepelről, a végén pedig feltettük a móka-sorozatra a koronát egy rezi kirándulással.

Egy óriási sárkányt kaptam ajándékba Rékuséktól. Nagyon örültem neki, amint lehetőségem volt rá, rögtön kipróbáltam.

Rékussal, Petivel és éltesebb kísérőinkkel vágtunk neki az öt km-es távnak. Peti rögtön az első dombnál jól lehagyott bennünket, végigfutotta a túrát, majd a közeli kocsmában várta, míg mi is beérkezünk... Rékus és én viszont mindent jól megvizsgáltunk, kalandoztunk, és jónéhány kunkorral…

Már nagyon várjuk, hogy végre kibújjon a pocakból Timcsi, a kicsi unokahúgom. Addig is, amíg őt bíztatgatjuk, nagyon jól érezzük magunkat, sokat játszunk, finomakat eszünk, kirándulgatunk... Apácska egy kicsit hiányzik, de mindig beszélünk telefonon, és küldünk Neki képeket. Szeretünk Téged, Apa!

Először is: BOLDOG SZÜLINAPOT, RÉKUS! Réka szülinapi zsúrján nagyon jól éreztem magam. Voltak szép lányok, móka és kacagás, rengeteg finomság, no meg néhány gondoskodó felnőtt - mi kell még?