Bátor naplója

Mivel hat éves lettem, kötelező megjelenésem volt a védőnénimnél. Na persze nem esik ez nekem olyan nehezemre, hiszen a védőnénim mindig nagyon kedves velem, ráadásul igen szép...

Természetesen ők is megköszöntöttek. Minden alkalmat megragadnak, hogy imádhassanak, ünnepelhessenek engem. Mert szeretnek. És én is szeretem őket!

Már nagyon vártam ezt a napot. Mohácsról és Pestről is eljött a család, hogy együtt ünnepeljenek engem! Sok vidám ember: aprócskák és nagyobbacskák bezsúfolva az otthonomba és a szívembe... :)

"A csontvázak félnek a kutyáktól, mert a kutyák meg akarják őket enni..." (2013. január 9.) "Azt is kívántam közben, hogy bárcsak a pokolba menne, és nem a mennyországba..." (január 10.) "A Jézuska ám tudja a jövőt! - ? - Hozott nekünk klónt, mert tudta, hogy majd motorost…

Azt hittem, hogy megyünk Jakabbal megnézni az ostromgépeket, aztán haza. De ott vártak már ránk a barátaim: Balázs, Csabi, Henrik és Levi. Hoztak nekem szülinapi ajándékokat, Levi anyukája hozott lovagi öltözeteket, felöltöztünk, és már kezdődött is a kiképzés.

Nálunk, a Lurkó oviban az a szokás, hogy az ünnepeltet két jóbarátja köszönti fel (én most Balázst és Rékát választottam) egy apró ajándékkal, mindenki közösen énekel neki vidám dalokat és jókívánságokat, aztán az ünnepelt megkínál mindenkit a szülinapi sütijéből. Anya minitortácskákkal kedveskedett…

Igazából nincs is olyan túl nagy családom, csak nagyon szétszóródtunk, és ha mindenkinél tiszteletünket akarjuk tenni, akkor fel kell venni a hétmérföldes csizmát!...